SZÓSZÖVÉS, AZ ŐSI GONDOLKOZÁS, SZÓALKOTÁS
Szó és sző, szöveg és szövet. Text és textile.
A Biblia a nyelvek szétválásáról ír, s ez nem véletlen, a nyelvek valóban szétváltak valamikor, de ennek oka ismeretlen. Ilyen szétvált szavunk a „fon” szó is. Míg a magyar nyelvben a szövéssel-fonással kapcsolatos fon, fonal, fonás szavak maradtak meg, addig az ógörög nyelvben ismeretesek a hanggal, beszéddel kapcsolatos szavak, mint a fono, fonetika, fonéma, és az ebből utólag képzett phone, mikrofon, megafon, telefon, stb. szavak, az ógörög phain jelentése fon és fény is. (Egyes vélemények szerint az ógörög és a magyar nyelv valamikor egy nyelv volt, a szétválás valamikor 5000 évvel ezelőtt történt.) Mivel a kőkor nyelve a kép volt, ma már nehéz, de nem lehetetlen visszakövetkeztetni, mi volt a közös kép, ami miatt ugyanaz a szó fejezte ki a fonást és a hangot, beszédet is. Csak megjegyzem, hogy a különböző írásokat (kőbe, agyagba vésést, stb) megelőzte a zsinórírás! Legismertebbek az inka zsinórírások, a khipu-k! Itt a fonalakon elhelyezett csomók szolgáltak az információk tárolására, számított a zsinór hossza és színe is!
Egy nyelve volt valaha a földnek, áll a Bibliában. Sokan állítják, hogy a magyar nyelv örököse, leszármazottja ennek az ősnyelvnek. Ezt az állítást írott nyelvemlékek hiányában nagyon nehéz bizonyítani, csak közvetett bizonyítékokat kereshetünk. Az biztos, a magyar nyelv szavai, szavainak gyökei szinte minden régi nyelvben megtalálhatók, felépítése és kifejezőkészsége egyedülálló, s talán a legalkalmasabb a gondolatok árnyalt, pontos közvetítésére. Gyökrendszerének köszönhetően időben nagyon lassan változó nyelv, közel 1000 éves nyelvemlékeink is olvashatóak és érthetőek! Grover S. Krantz szerint az összes európai helyben maradó nyelv közül gyakorlatilag a magyar a legrégebbi!
Miközben elfogadom, ha egy képzett nyelvész csak „hozott” anyagból dolgozik, és számára ott ér véget a nyelvészkedés, ahol elfogytak az írásos emlékek, az előrelépéshez szükség van némi „bátorságra”, beleérzésre, új gondolatokra és feltételezésekre, különben minden marad a régiben. Úgy gondolom, az ősi nyelvek vizsgálatára és az abból levonható, múltunkat erősítő és tisztázó következtetésekre nagy szükségünk van, mert a magyar egy múltját és hitét vesztett, magányos nép lett!
A vizsgálódáshoz szükséges a legelemibb nyelvészeti ismeret, a hangok változásának ismerete, mint Grimm törvénye, más néven az első mássalhangzó-eltolódás (ha ez nem is szentírás!). Például az indogermán nyelveknél a D-ből T, a T-ből pedig Z lett. Vagyis a latin dent-ből angol tooth, a németben Zahn (jelentése mindhárom nyelvben fog). Ugyanilyen változások lehettek más hangoknál is, így lett a p-ből f (latin pater-ből gót fadar, angol father, vagy a b-ből p, illetve g-ből k, k-ból h). Ezek a változások más nyelveknél is előfordulhattak (finn kala > magyar hal), és még számos más hangváltozás is, de figyelembe kéne venni, hogy egy ragozó nyelvnél a szavak lassabban változnak, mint a hajlító nyelveknél!
Szószövés, szöveg és szövet!
Ennyi bevezető után nézzük meg a „szó” (beszéd, szöveg) és "sző" (szövet, fon) szavakat először a sumer nyelvben, az mégis legalább 5-6 ezer éves írott nyelvi emléket jelent!
Gondolkozzunk! Amikor beszélünk, „szőjük” a gondolatokat, és egymásba szőjük a kiejtett hangokat is, így hozunk létre értelmes szavakat, beszédet! Ha ez igaz, a beszéd és a szövés képileg nem állhatott messze egymástól az ősi gondolkozásmódban!
A mezopotámiai sumer nyelvben:
sumer DUG (speech, to speak) ’szöveg, beszéd, szónoklat’ és sumer TUG (textile, garment) ’szövet, textil, ruha’ (zöngés D és zöngétlen T páros!)
sumer dug4 (to speak, talk, say; to order; to do, perform; to negotiate)
sumer tug2 (textile, garment).
sumer ama-tuku5 (senior weaver) ’idősebb takács’
sumer tuku5 (to beat, strike of cloth; to weave) ’ütni, szövetet üt’
A sumer tug szövet, szőttes! Kicsit fentebb megbeszéltük, hogy a d-ből t lehet! Vagyis Dug és Tug csak egy hangban változik, a zöngés D-ből zöngétlen T lesz! A tuku szövőt, vagyis takácsot jelent, sumer amatuku jelentése takács (senior weawer) pontosabban idősebb takács. A sumer tuku másik jelentése: ’üt, ütni’ (beat), míg strike of cloth jelentése ’szövetet ütő’. Ebből a sumer tug szóból lett a latinok ismert viseletének a neve, a tóga!
A sumer tuku és a takács (és takaró) szavak nem állnak messze egymástól (tug-ács, tuk-ács, tak-ács). Az ógörög tékosz ’takács’, a két mássalhangzós T-K gyök azonos a magyar, a szláv, az ógörög és a sumer szavakban! Hozzá vehetjük még az akkád takāpu(m) ’szúr, kilyukaszt, varr, ölt’ jelentésű szót is, és el kell gondolkoznunk azon, vajon tényleg szláv eredetű-e a takács szó!
Starostin Proto Uráli adatbázisa szerint: Proto *tok-rV (cloth) szövet, tak-aró, a szó nem áll messze a sumer tug szótól! (k/g)
A sumer nyelvben a tug több jelentésű szó, egy másik jelentése: tug (plow) ’szántani’, míg tug sig (tug = plow + sig = place) ’szántás, szántó hely’. Ha belegondolunk, a szántás sorokból, felszántott barázda csíkokból áll. A szövet szövése szintén sorokból áll, ha jól tudom, a függőlegesen kifeszített fonalsorok közé fűzik be a vízszintes fonalsorokat, s akár a leírt beszéd, az is egymás alá „húzott” sorokból áll! Képi nyelv! A sumer nyelv szavai egy ősi képi gondolkozásmódot bizonyítanak, a szavak és jelentésük között összefüggések vannak, akár a magyar nyelvben! A beszéd, a szövés és a szántás szavak a hasonló képi gondolkozás szülöttei, a beszédben a nyelv az eke!
Dravida (Tamil) nyelven ugyanaz a szó jelenti a beszédet és a fonást:
Tamil paṉṉu, paṉṉi- (to speak, say, talk, sing) ’beszélni, mondani, énekelni’ és
Tamil paṉṉu, paṉṉi- (to weave) ’fonni, szőni’
Szent Erzsébet fonás közben.
Magyarországi, Türingiai vagy Marburgi Szent Erzsébet néven is tisztelik világszerte. Két ország (Magyarország és Németország), s három város (Sárospatak, Eisenach és Marburg) vallja magáénak. A szegények, az elesettek, a jótékonykodók és a házastársi hűség védőszentje. A világegyház november 17-én ünnepli. II. András (1205-1235) magyar király és Gertrudis királyné leánya, a későbbi IV. Béla király testvérhúga, Erzsébet Sárospatakon született, 1207-ben. A Magyarország és Türingia közötti szövetségi szerződést megpecsételendő 1211-ben, az akkor négy esztendős magyar királykisasszonyt eljegyezték a türingiai őrgróf még szinten gyermek fiával.
A magyar FON.
A magyar nyelvben megtaláljuk a FON szót (fon, fonal, fonás), de a fonográf, a fonetika (’az emberi hangok sajátságaival foglalkozó tudományág) és a telefon már idegenből átvett szavak. Kérdés lehet az, hogy sohasem volt a hanggal kapcsolatos FON kezdetű szó valamikor régebben a magyar nyelvben, vagy csak kiveszett? (Amennyiben közös eredete van a magyar és az ógörög nyelvnek, akkor kiveszett (Lásd Varga Csaba "ÓGÖRÖG: RÉGIES CSÁNGÓ NYELV" című írását). A FONák, FONtos, FONtol, FONdorlatos szavak jöhetnének számításba, ha nyelvészeink nem találtak volna rá a „FONT”, angol pound, német Pfund szóra, mindjárt le is csaptak rá! Miből lennének a magyar „fontol, fontos, fondorlat, fondorlatos” szavak, ha nem az angol pound vagy német Pfund szavak átvételéből.
VEZÉRFONAL. Vezérmondat, vezérgondolat.
FONT. Etimológiai szótár: „font [1416 u.] ’súlymérték (kb. 0,5 kg); pénznem, illetve pénzegység’ Német, közelebbről felnémet jövevényszó, vö. középfelnémet phunt, hazai újfelnémet phundt, német Pfund: ’súlymérték; a legnagyobb régi pénzegység’. A szó végső forrása a latin pondus ’súlymérték’. Származékai a fontos [1585], fontol [1604]”
FONÁK. Etimológiai szótár: „ fonák [1636] ’furcsa, kínos’ Származékszó. Alapszava bizonytalan, talán a fon ige, -ák végződése névszóképző. A származtatás jelentéstani nehézségekbe ütközik, esetleg az 1527-ből adatolható visszafont ’hamis’ kapcsolható ide.” Fonák szavunk bizonyítja, hogy volt egy FON gyökünk, ami kiveszett!
Ami FONTOS, azt meg kell beszélni, nem hagyhatjuk szó nélkül!
Amit FONTOLUNK, azt gondolatban megbeszéljük magunkkal!
FONDORLATOS. Etimológiai szótár: „fondor [1222 tn. (?), 1574] ’fondorlat; fondorlatos’ Szóhasadással keletkezett a fodor szóból egy későbbi n járulékhang betoldásával. A címszó jelentését tekintve elvontabb irányba tolódott el, hasonló jelentésfejlődésre vö. tekervényes, csavaros eszű. Igei származéka a fondorkodik [1572], a fondorlat főnév [1832] pedig nyelvújítás kori szóalkotás eredménye.” Hát a fondorlatosnak sincs semmi köze a német Pfundhoz, volt FON kezdetű magyar gyök!
A latin textus és textus, textum
Bár a latin nyelvben nem igen találni szóbokrokat, és szinte mindenre külön kifejezésük van, megtaláljuk a sumer, a tamil és magyar nyelvben megismert hasonlóságot a szöveg (textus) és szövés (textus), szövet (textum, textile) szavak között!
Az angol text és textile
Az angol nyelvbe a francia (latin) nyelvből kerültek szavak
angol text ’szöveg’ és angol textile, texture ’szövet’
francia texte ’szöveg’ és francia textile ’szövet’
Meg kell említenem, hogy az angol szókincsnek van egy ősi rétege, amelyben megőrzött ősi szavakat. Ezek közé tartozik a saw és sew, vagyis:
angol saw ’szólásmondás, közmondás’, angol sew ’varrni’
Az angol nyelvben phone vagy telephone a telefon (távbeszélő), a szó visszavezethető az ógörög nyelvre: ógörög τῆλε tēle „távoli“, és φωνή phōnē „hang, beszéd“
Finnugor (obi-ugor)
Manysi (vogul) săw ’szó; hang; dallam’ és Manysi säw ’fonat, fonadék’
Hanti (osztják) såw ’jajszó; énekszó; dallam’
A magyar nyelvben szó, és sző, vagy szöveg és szövet
Megjegyzés: a magyar szöveg szó nyelvújítás kori szó latin mintára, de nem volt nehéz „kitalálni”, a szó, szav, (mint a „hó, hav”) és a sző, szövés adta a mintát, a magyar nyelvben ez benne volt!
SZÓ. Etimológiai szótár: „szó [1213 tn. (?), 13. század eleje]. Ősi, ugor kori szó, vö. vogul săw’ szó; hang; dallam’, osztják såw ’jajszó; énekszó; dallam’. Az ugor alapalak *saßɜ ’szó, beszéd’ lehetett. Az ugor alapnyelvben e szó török eredetű volt, vö. türk sab ’szó; beszéd’.”
Téved a finnugor nyelvész! A „szó” (sab) a török nyelvben is jövevényszó az ősnyelvből, amit nagyon sok nyelvben megtalálunk különböző alakban és jelentésben. Igen, ősnyelvi szó, a magyar és török mellett megtalálható a dravida, az akkád, az uráli, a spanyol, a baszk és a különböző indián nyelvekben is!
Az aymará indián nyelvben:
aymará sa ’beszéd, mondat’, sau-ri ’takács’, sawu ’szövőszék’