A LORTETI LELET. (Le fameux báton de Lortet.)
Van-e üzenete az ősember által készített képeknek? Tudjuk-e "olvasni" őket? Milyen nyelven szólnak az üzenetek? Egy franciaországi barlangban talált régészeti emlék, a híres lorteti „bot”
Ha az őskori ember által készített rajzokról, festményekről esik szó, első sorban a dél-franciaországi és a spanyolországi barlangok képeire gondolunk. Altamira, Lascaux, Pech Merle, Grotte Cosquer és még számos más barlang világhírű a bennük talált képekről. A lorteti lelet azonban nem barlangfalra rajzolt vagy festett kép, hanem egy botra karcolt, vésett kép, amelyen szarvasok és halak láthatók. A botot egy Lortet környéki barlangban találták, kora körülbelül 12-10.000 év, vagyis a Magdalén-kori műveltséghez tartozik. A barlang, ahol találták, két részből áll, a mennyezete tele van cseppkővel, ezért meglehetősen vizes, nyirkos, talán ezért a bot egy része sérült, a rajz hiányos, néhány részlet nem látható, tönkrement. A közölt kép a boton levő kép „kiterített” másolata, rárajzolása egy henger alakú botra nem lehetett könnyű, igazi mestermunka.
A kép francia címe „La gravure les cerf et saumons”, vagyis „Szarvasok és lazacok”.
Ha jobban megnézzük a képet, három szarvast és négy halat láthatunk rajta.
Sajnos csak az egyik szarvas látható jól, a két másikból csak részletek. Bár a képpel kapcsolatban találkoztam a „folyón átkelő szarvasok”, vagy ehhez hasonló címmel, de aki figyelmesen megnézi, láthatja, hogy erről szó sincs. A szarvasok nem úsznak, az úszó állat felhúzza a lábait úszásnál, és nem lógatja, feje, orra kiemelkedik, háta nem egyenes, úszás közben nem tudja hátraforgatni a fejét. A halak sem vízbe úszó halak, valami más funkciójuk van. Felmerül a kérdés, milyen célból készülhetett, mi célt szolgálhatott egy ilyen faragott, vésett bot. Lehetséges, hogy úgynevezett „vezéri bot”, vagyis a törzs vezérének hatalmi jelvénye lehetett. Ennek némileg ellent mond, hogy az ismert vezéri botok legnagyobb része egyúttal fallikus szimbólum is volt, ez nem úgy néz ki! A fallikus szimbólumok nagyon elterjedtek, s egyben a hatalom jelképei is voltak az őskorban, ezekből lett egy hosszú fejlődési folyamat végén majd a királyi jogar. Ezekből mutatok be néhány vezérbotot.
Látható, ezek nem sima botok, egyik végük vastagabb, legtöbbször valamilyen állati csontból vagy szarvasagancsból készült. Hogy a fallikus szimbólumoknak milyen nagy jelentősége volt, azt láthatjuk a következő őskori rajzon, ahol egy ember fekszik a bölény előtt leterítve, talán halott, de "vezérbotja" mereven áll.
A másik lehetséges variáció, hogy a rajzon lévő állatok valamilyen termékenységi szimbólumot képviselnek. A szarvas önmagában is a férfiasságot, a hatalmat, és a termékenységet jelképezte, egy igazi férfiszimbólum, nem véletlen, hogy az agancsból alakult ki a korona, mint uralkodói jelkép. Az agancs a természet állandó körforgását, megújulását, a folyamatosan megújuló életet szimbolizálta. A kelta druidák egyik szimbóluma szintén a szarvasagancs volt.
Elképzelhető az is, hogy a rajzoló a halott szarvasoknak állított emléket, ezért lógnak, „lebegnek” a lábaik, a halak pedig a halottak lelkeit jelképezik. A hátra tekintő szarvas talán az elmúlást jelképezheti. Ami elgondolkodtató, hogy pont a szarvas orra fölött két női szeméremtest ismert ábrája látható. Vajon tudatosan kerültek pont oda? Hát az biztos, hogy az ábrázolása nem változott az elmúlt 12-10.000 év alatt!
Vulva szimbólumok.
Varga Csaba „A kőkor élő nyelve” című könyvében foglalkozik a képpel. A kép szerinte egy nagy természeti katasztrófáról szól, vagyis hírt ad arról, hogy 12-10.000 évvel ezelőtt valamilyen különleges esemény történt. Az ő olvasatában a két piktogram (vulva) jelentése: öntöz, árad, s mivel duplán van: nagy áradat. Valóban 12900 évvel ezelőtt a tudósok szerint üstökös vagy meteorit csapódott a Földnek Észak-Amerika területén, ennek következménye a klímaváltozás, az óriási olvadások, és ezeket követő áradások lehettek. Talán ennek következménye lehetett az, hogy az addig mérsékeltebb éghajlatú Szibéria éghajlata annyira hideg lett, hogy az ott élő mamutok pillanatok alatt megfagytak. Számos épen maradt mamut tetemet találtak, nemrég egy rendkívül jó állapotban levő mamut bébi épen maradt tetemét.
Ha figyelmesen megnézzük a képet, láthatjuk, hogy az egyik hal áll. A függőlegesen vízben álló hal ábrázolása nem természetes, ez egy képjel! Az álló hal jelentése összeolvasva: HAL ÁL(L), vagyis HALÁL! A többi hal „támad”, ha jól megnézzük, vagyis a halál támad. A hátrafelé néző szarvas pedig pedig hív vagy vár valakire, valamire. A kép üzenete lehet: „A halál támad, a halál vár a szarvasokra (vagy a szarvasok népére!). Felmerül a kérdés, lehet-e egy 10-12.000 éves képet magyarul olvasni, értelmezni.
Természetesen több olvasata is lehet ennek a rajznak, ebből közlök most egyet, ami "Szleng és karnevál (előadás)" címen olvasható az interneten:
"Egy, a Magdalén-műveltségből származó parancsnoki bot kiterített rajza. Lortet-i lelet.
Nem vízen átkelő szarvasokat ábrázol. A hagyományos tévedést a mintegy lebegni látszó rénszarvasok lábai közt „úszkáló” halak sugallták. A négylábú emlősök azonban nem így — lefelé nyújtott lábakkal — úsznak, hanem kutya módra: felváltva a mellük, illetve a hasuk alá húzott lábakkal „tapossák” a vizet. Fejüket pedig előre és felfelé nyújtják a vízben, mely soha sincs, nem lehet egy szintben testükkel, mely enyhén hátralejtő gerincvonallal alámerül. De nem is gázló szarvasokat látunk; figyeljék meg a talajt nem érintő, könnyedén lebegő lábaikat! Valóban: lebegő szarvasok állnak előttünk, de nem vízben lebegők. A halak sem vízben úszó, valóságos halak; többek annál: jelképek. Úgy véljük, lelkeket, az ősök lelkeit jelképezik, talán éppen e lebegő — immár a levegő-Hádészban lebegő — szarvasállatokét. A halak — micsoda ragyogó rajzok! — első látásra természethűnek hatnak, ha azonban jobban megnézzük őket, rájövünk, hogy úgynevezett röntgen-ábrázolások: a valóságban láthatatlan gerincüket is rájuk vésték. És ha még jobban szemügyre vesszük a rajzot, látjuk, hogy a halgerincek szálkái nem hátrafelé merednek, mint a valóságban, hanem előre, a fej irányába, mint a lelket jelképező ágacskák. Feltevésünket, hogy lélek jelképekkel van dolgunk, számos más parancsnoki bot „díszítése” is támogatja: erősen stilizált halak, sőt halfarokká hieroglifásodott képjelek láthatók rajtuk, némelyiken éppen egy nyitott szájú állat — például szarvas — előtt, mintha éppen most szálltak volna el belőle. Rajzunkon a hátratekintő szarvas (az ábrázolásmód a későbbi időkben igen gyakori, de egy lelkét kiadó bölényt ábrázoló faragvány tanúsága szerint már az őskőkorban is a halál pillanatát jelezte), tehát a hátrafordított fejű szarvas orra fölött két vulvajelkép látható. Nem nehéz felismerni. Legföljebb azon csodálkozhatunk, hogy a máig használatos figura már tíz-húszezer éve kikristályosodott, de talán ennél is régebben, méghozzá olyannyira „tökéletes alakban”, hogy az évtízezredek fikarcnyit sem voltak képesek változtatni rajta. Az „örök rombuszok” ugyancsak arra mutatnak, hogy a vezéri pálcákon nem csupán realista képet láthatunk, hanem egyúttal jelképes tartalmú képírást.
Gondolom, nem mindenkit elégítettek ki a magyarázatok, de nem tartom azt sem szerencsésnek, ha kész tényként közlünk egy lehetséges megoldást. Ami biztos, a képnek üzenete van, ezt bizonyítja a két piktogram! Bár a képen szarvasok és halak láthatók, ezek jelképek, amik az emberekkel történt valamilyen eseményről adnak hírt. A képjelek, szimbólumok olvasása, megfejtése nem könnyű, gyakori a belemagyarázat. Termékenységszimbólum a hal is, a szarvas is, ahogy a fehér galamb ma a béke szimbóluma, a kör a végtelenség, a csiga a lassúság szimbóluma. Mint fentebb írtam, hal szavunk valahol kapcsolatos a halál, halott, háló szavakkal, ahogy a halvilágból lehet (h)alvilág is (AL valamikor sötétséget jelentett a magyar nyelvben, lásd ALKONY szavunkat!). Vannak hagyományok, amelyek szerint az elhunytak lelkei hal képében kelnek át a túlvilágra. A bibliai történetben Jónást elnyelő nagy hal az alvilágot szimbolizálja. De olvastam arról is, hogy a hal fallikus szimbólum is volt, és a szarvastehenet a „lélekhal” termékenyítette meg. Mivel a halnak nincs szemhéja, az örök éberség, a feltámadás szimbóluma is. A két női szeméremtesthez hasonlító szimbólum a szarvasbika hátán és orra felett van. De ha jobban megnézzük, a két másik szarvas talán tehén, és nem bika! Bár némi szarv talán látszik, s mint tudjuk, egyedül a rénszarvas tehenének van szarva. Hogy itt milyen szarvasok láthatók, nem tudom, akár a rénszarvas valamelyik akkor élt alfaja is lehetett szarva után ítélve. De ismeretesek olyan ötvösmunkák, ahol agancsos borját szoptató szarvastehén látható, de a mi Csodaszarvas mondánkban is szarva van a szarvasünőnek! Így a két szimbólum a két szarvastehenet, mint a nőt szimbolizálja, akiknek olyan belső tudásuk van, ami átsegíti a „hímet”, a férfit a nehézségeken. Egy ismert példát mondva, az egyiptomi Izisz „átsegítette” Oziriszt a halálon keresztül az életbe, mikor a halott Ozirisztől megszülte gyermekét, Hóruszt. Vagyis a nők rendelkeznek olyan belső információval, lelki tudással, amely átsegíti minden nehézségen a férfit, és egy magasabb szintre tudja emelni. Együtt és egymást segítve! Az álló, fej irányába úszó hal egy másik olvasata lehet: fejtámadás, vagyis „feltámadás”. Ezek a variációk mind lehetségesek, az igazságot a kép rajzolója magával vitte."
Cerf et saumon. Lortet (Szarvas és lazac. Lortet)
Az idézett szavakból kiderül, hogy az ősnyelven „íródott”, de talán ma már csak magyarul „olvasható”, érthető a rajz. Ez nem mond ellent annak a kutatásnak, mely a Kárpát medencéből eredezteti az európai kultúra bölcsőjét, és hogy innen rajzottak szét az emberek keletre és nyugatra. A kép olvasata egy olyan felvetés, amit lehet feltételezni, lehet hinni és lehet elvetni. De ki bizonyítja az ellenkezőjét?
Irodalom:
Szleng és karnevál (előadás)
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve