A BIBLIA MAGYAR SZEMMEL!
A Paradicsomtól Szodomáig. Madaru mondák? „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van!”
A Bibliát mindenki ismeri, de kevesen olvasták, még kevesebben olvasták el figyelmesen. Vannak, akik Isten szavának tartják, szent iratként tisztelik, mások kétségbe vonják tartalmát. Az egyik legérdekesebb kérdés az, hogy kik voltak az istenek, akik az embert teremtették. Igen, istenek, többes számban, ez még az ószövetségi Bibliában is benne maradt! Teremtés könyve 3/5. „Isten jól tudja, hogy amilyen napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” Majd néhány sorral lejjebb (3/22) „Azután így szólt az Úristen: Lám az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat.” Vagyis a Biblia istenekről beszél, többes számban! Az nyilvánvaló, hogy a Bibliában található teremtéstörténet nem Mózestól ered, a Biblia összeszerkesztői a történeteket úgy vették át ősibb, nem zsidó forrásokból! Erre jó példa a sumer eposz, ENKI és NINMAH története. A történet az istenekről szól, akik istennőket vettek feleségül, de dologra kényszerültek. A nagy istenek felügyelték a munkát, a kis istenek dolgoztak, cipelték a kosarakat, csatornákat ástak, földet túrtak. Miközben ENKI aludt, az istenek zúgolódtak a munka ellen, de NAMMU, az istenek szülőanyja felkeltette:
„Fiam, ágyadból kelj ki!
Hozza létre leleményed a mesterségeket,
alkoss helyettest az isteneknek,
hogy eldobhassák a kosarakat.
Enki, anyját, Nammut hallva, nyoszolyájából kikelt,
A vidám isten most térdre könyökölt, mélyen gondolkodott.
Ő, az okos, a bölcs, az ötlettel teli,
mesterségével, mit ő hozott létre,
megalkotta minden teremtmény mintáját,
Enki odanyúlt karjával, domborúvá tette a mellét.
Enki a maga alkotta alakot vizsgálgatta,
S anyjának, Nammunak, így mondja a szót:
Anyám, arra, amit így magad alkotsz,
Az istenek munkáját arra kényszerítsd.
Ha majd kigyúrtad az Abzu kövér agyagjából,
A vető-forma, az agyag gyorsan készítse őket,
Alakjukat te add meg.
Ninmah legyen segítőd ebben,
S Ninimma, Egizianna, Ninmada, Ninbara, Ninbara,
Ninmuga, Ninszarszadu, Ninniginna:
Szülötteidet ők állítsák talpra.
Anyám, a sorsukat te szabd meg,
Ninmah a munkát kényszerítse rájuk.”
Az első ember teremtése egy sumer agyagtáblán.
AZ EMBER TEREMTÉSE
Enki Isten agyagból gyúrta ki az ember mintáját, majd az istennőkre bízta az emberek szülését, életre keltését, kiknek sorsa, rendeltetése a munka lesz az istenek helyett! Amikor ez a sumer eposz íródott, még zsidó népről nem is beszélhetünk, csupán sémi, szemita népekről, melyek beszivárogva a fejlett, gazdag sumer városállamokba, ezer év alatt túlsúlyba kerülve, megdöntötték a sumer uralmat. Hogy a zsidó nép hol és mikor kerülhetett kapcsolatba a sumer kultúrával, erre vannak elképzelések, a legvalószínűbb, hogy a babiloni fogság alatt. Mint tudjuk, Kánaán területén alakult meg Izrael és Júda királysága. A két királyság a Biblia szerint Jákob (Izrael) 12 fiának törzséből lett, Júda törzse alkotta Júda királyságát Benjamin törzsével, a többi tíz törzs pedig együtt Izraelt. Egyesítésük Dávid uralkodása alatt történt, de nem sokáig tartott az állandó ellenségeskedés miatt. A szétválás Salamon halála után történt, mikorra az ellentétek, a gyűlölködés oly nagy lett, hogy a Dávid által egyesített királyság kettészakadt. Az állandó egymás elleni hadakozás oda vezetett, hogy Júda idegen, asszír segítséggel elvitette Izrael tíz törzsét, a helyükre a volt sumer területről, Kuthából hoztak telepeseket, az ő ismert nevük volt a szamaritánus. Az asszír király ebben az időben Tiglat-Pileszár volt, a gyilkolást és kitelepítést Szalmanaszár folytatta, és II. Sargon i.e. 721-ben fejezte be. Júda ekkor még elkerülte a kitelepítést, de i.e.701-ben már 200 ezer embert deportáltak. A tíz izraeli törzs elhurcolásáról a zsidók nem igen beszélnek, úgy látszik, ez nekik nem fájt (mert Kánaán őslakósai voltak), a „babiloni fogságba” később már csak a megmaradt Júda és Benjámin törzsek nagy részét vitték el Nabukadnezár parancsára i.e. 586-ban, így ők sem kerülték el azt, amit másoknak szántak, ezt nevezzük babiloni fogságnak. Végül is a zsidóság belőlük alakult ki, miután hazatértek Babilonból. Hogy mi lett az elvitt, áttelepített 10 törzs sorsa, pontosan nem tudni, az elhurcolt törzsek Kánaán őslakósai voltak, itt nem testvérharc folyt, hanem elárulták és kitúrták őket saját hazájukból az Egyiptomból elmenekült és Kánaánban letelepült betolakodók!
KIK VOLTAK AZ ISTENEK?
Egy sumer anunnaki figura. Az anunnakik egy alacsonyabb rangú istenségcsoportot alkotnak a mezopotámiai mitológiában. Nevük An, az ég istenének nevéből származik, jelentése „akik alászálltak az égből”.
A kérdés persze továbbra is az, kik lehettek a sumerok által emlegetett istenek, akik megalkották az embert. Ez már a fantázia világába vezet, kitalálhatták őket maguk az emberek is, de érkezhettek ide földön kívüliek, és az is lehet, hogy akár az elsüllyedt Atlantiszon (ha volt ilyen), vagy valahol egy elzárt más helyen már akár több százezer évvel ezelőtt kialakulhatott egy fejlett emberi civilizáció, mely nem szaporodott el valamilyen okból. (Egy elzárt helyen fejlődő kis létszámú, egymás között házasodó emberi közösségben elszaporodhatnak a csökkent képességű utódok mellett a „szuper intelligens” egyedek is, mivel összegződnek a kiváló tulajdonságok is!) Aztán ők hozták létre a náluknál fejletlenebb embert, hogy helyettük elvégezze a munkát! Ez magyarázatot adna sok mindenre, természetesen sem a materialista tudománytól, sem az egyházaktól nem várhatjuk, hogy ebben a kérdésben partnerek legyenek.
Sumer ábrázolás, nő űrhajós öltözetben
KÉPZELD EL!
Képzeld el, hogy úgy történt, hogy egy nálunk fejlettebb emberi faj megteremti a dolgozó embert! Akkor már volt egy nyelv, amin az „istenek” beszéltek az emberrel, de akkor Ádám még nem lehetett zsidó és ez a nyelv nem a héber volt! A zsidóság kiválasztott népnek tartja magát, a Tóra szerint Isten hozzájuk szólt. De milyen nyelven? Mózes (aki talán sosem élt) milyen nyelven beszélt Istennel, hiszen az Egyiptomból elmenekülő rabszolgák nyelvét sem értette, helyette testvére, Áron beszélt velük. Három dolog van, aminek bizonyító ereje lenne:
A kőtábla, amire Isten a tízparancsolatot véste. Vajon milyen nyelven és írással?
Mózes öt könyvének eredetije. Milyen írással, milyen nyelven írták?
Frigyláda, benne a tízparancsolat. Ki készítette, mi volt a titka?
Sajnos, mit nem ad Isten, mindhárom „elveszett” (ezzel csak Izrael nyert, a világ vesztett, mert nincs bizonyíték), mégis hisz benne a fél világ, hogy valamikor létezett!
Közismert, hogy a bibliai történetek egy része sumer eredetű! A világ teremtése, Ádám és Éva teremtése, Káin és Ábel története, a vízözön története nem héber eredetű! Ezek ősi mitológiai történetek, de csak részben sumer eredetűek, elsősorban az ember teremtése agyagból és a vízözön története egyértelműen sumer történet. Néhány történet eredete nem ismert, s mivel sokan véltek felfedezni a Teremtés könyvében „magyar” neveket, nézzük meg, milyen hibák, félreértések kerülhettek a Bibliába, ha néhány történetnél az „ősmagyar” volt a forrásnyelv. Nincs magyarkodás! Magyarkodni annyi, hogy vállalom magyarságomat és ez nem faj, vallás vagy genetika kérdése!
A világ teremtése vagy Noé és fiai neveinek magyar olvasata bizonyítékok hiányában csak nyelvi játék, bemutatva a magyar nyelv erre való alkalmasságát!
A gondolat nem teljesen elvetendő, a Kánaánban élő filiszteusok Krétáról származtak, akik beszélhették az ősmagyar nyelvet (a krétai és az etruszk nyelv is hasonló volt), egyik városukat, ahol Góliát született, Gátnak hívták! Amit a filiszteusokról tudunk, azt mind az ellenségeiktől, a zsidóktól tudjuk! Egyiptomi elnevezésük: Puluset vagy Purust, az elnevezés hasonló a görög őslakós pelezgok nevéhez és a magyar paraszt névhez! Egy Nagy Lajos korabeli oklevél szól először a magyarországi filiszteusokról, a jászokról, az utolsó ilyen elnevezésük Mária Terézia korából való! A kánaáni filiszteusokat Nabukodonozor szintén elhurcoltatta rabságba.
A héber nyelv mai formáját csak a 19. században alakították ki, az ezt megelőző volt a Biblia utáni héber nyelv (ezt Esdrás alkotta az ó-héber, a babilóniai, az akkád, az arab és az arámi nyelvből), és ettől különbözött a bibliai ó-héber nyelv, amely „kánaáni” nyelv volt, és talán úgy vált el az „ősmagyartól”. A bibliai héber nyelv ma már holt nyelv, a mai modern héber nyelv az ivrit! Néhány régebbi héber – magyar szóegyezés: karam/köröm, marak/marok, nud/nád, jerek/gyerek, zera/mag (csira), sabath/szombat, a „szabat” tulajdonképpen „szabad”, a szabadnap neve, amikor nem dolgoznak!).
A héber jom jelentése nap, a Talmúdban található Jóma az „engesztelőnap” neve, ez a jóma kifejezés kőkori eredetű, az ősvalláshoz és a naphoz vagy napistenhez köthető! A finn nyelv is megőrizte, jumala istent jelent.
Starostin uráli szószedetében található a juma szó, jelentése ég vagy isten, ami a kánaáni és az uráli nyelvek közös eredetű szavára utal!
Number: 1268
Proto: *juma
English meaning: sky; god
German meaning: Himmel; Gott
Finnish: jumala 'Gott'
Estonian: jumal, jummal (Gen. jumala) 'Gott'
Mari (Cheremis): jǝ̑mǝ̑ (KB), U jumo 'Gott', B jumo 'Himmel, Obergott'.
„A Biblia nem magát a történelmet írja le, hanem teológiai szempontból tárgyalja a történelmi eseményeket, hogy megismerhessük Izrael mindenhatóságának erejét.” Az idézet a Magyarországon született izraeli régésztől, Gábriel Barkaytól származik.
A VILÁG TEREMTÉSE
Ez egy hatnapos teremtéstörténet, amiből kettő is van egymás után a Bibliában, az első 1/1-től 2/4b-ig, majd 2/4b-től újra kezdődik! A teremtés hat napra van beosztva, hat nap alatt történt. Vagy hat NAP alatt? Ha űrhajóval akarjuk elérni a földet a világűrből, hat fényes bolygó (Nap) mellett kell elhaladni! Csak megjegyzem, a nap szót ismerték a sumerok és az akkádok is, volt NAP nevű istenük, amellett a szó jelentése:”világos, fénylő, tüzes”.
Sumer ábrázoláson a Nap és a Bolygók!
Földünk hat fényes, világos bolygó, vagyis ’Nap’ alatt van, ha a világűrből közelítjük meg, ezek sorrendben kintről: Plútó, Neptunusz, Uránusz, Szaturnusz, Jupiter, Mars, és hetedik a Föld, ha ezt elérted, jön a pihenőnap, megpihenhetsz! De érthetjük úgy is, hogy a hatodik „Nap” volt a Föld, mert a Plútót már ők sem tekintették bolygónak! Úgy gondolom, egy űrből érkezett idegen számára a TEREMTÉS a dolgok megnevezése, elnevezése volt! „Kezdetben vala az Ige. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának”). A földi kultúra kialakulásakor, annak kezdetén valamit megnevezni, nevet adni maga volt a teremtés! Az őskor első népe adott nevet mindennek a saját nyelvén, ezek földrajzi nevek voltak legtöbbször. Egy területnek nevet adni egyenlő volt a terület birtokba vételével, ezt csinálták a gyarmatosító spanyolok és angolok is! A világ teremtésének egyik legősibb szövege, az akkád teremtéseposz, az „Enuma elis” is ezzel kezdődik!
„Midőn fönn az ég névtelen
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az ős - kezdet, minden
dolgok teremtője atyja
s Mummu-Tiámat ősanyánk
még vizekkel egybemosódtak;
nem volt szárazföld se, láp se,
s egyike sem a tündéreknek;
név nélkül szunnyadott a sors is,
betöltetlen várt a végzet-”
Láthatjuk, olvashatjuk, a világ teremtésének kezdetén még minden névtelen volt, ég, föld és a sors is név nélkül szunnyadt!
ÁDÁM TEREMTÉSE
Az ember teremtését megelőzte valami! „Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld felszínét. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” Nem túl logikus az ember orrába lehelni, az ember az „or(r)on” át a levegőt kapja, nem a lelkét! Az életet, a lelket az ember az „úron” keresztül, az úr által kapta. Könnyen összetéveszthető az ur(úr) és az or(r)!
PARADICSOM, A PÁRADÚS ÉDEN
”Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.” A Paradicsom (Paradise) szó nincs benn a Bibliában, de talán mégsem véletlen, hogy ezzel a szóval jelölték az Édent. A szó eredete végig megy a latin, a görög, a héber és a perzsa nyelven. (A régi nyelvek szavainak csak a mássalhangzós vázára kell figyelni!). Ha a PaRaDiSe szó mássalhangzóit megnézzük, a P_R_D_S szó magyarosítva: PáRaDúS, vagyis az Édenkert egy páradús, zárt kert volt, ma inkább üvegháznak neveznénk!
Az Éden tulajdonképpen egy „zárt Edény” volt, melynek klímája nem változott a vízözönig. Mondanom sem kell, az eden, edin szó sumer eredetű, akkádosan edinu! Az angol fordítása valószínűleg nem egyezik teljesen a szó eredeti értelmével, a szótárak szerint alföldet, síkságot, hátságot jelent, akkád nyelven şēru (szérű?). Úgy gondolom, a szó eredetileg ennél sokkal többet jelentett, nem kietlen pusztaságot, hanem bőséges élelemszerző helyet, az isteni gondoskodás helyét! A Biblia írói nem véletlenül választották a sumer eden, edin nevet, az Éden nem lehetett egy vad, kietlen puszta! Az eden, edin szóban megjelenik az „ed”, mely számos nyelvben „et, eat” formában az ételre, evésre utal, sumer eda = raktár, ételtartó, hettita ed- = enni, angol eat = enni. Éden az a hely volt, ahol bőség volt, ahol enni, lakni, élni lehetett! Erre utal az eden sumer képírásos jele, mely számomra egy zárt ételtartó edényre hasonlít! Ha valakinek le kéne rajzolni a bőség képírásos jelét, az is ételeket, vagy ételeket tartalmazó edényt rajzolna!
Az Éden sumer képírásos jele!
Nem egy helyen olvashatjuk, hogy az özönvíz előtt a sűrű, ködös atmoszférán keresztül a nap sugarai alig tudtak áttörni, az égbolt nem volt látható. Ez a 900-1500 méter vastag, és 1500-3000 méter magasan a tengerszint felett elhelyezkedő vízpára mennyezet a mainál kedvezőbb életfeltételeket biztosított. Nagyobb volt a széndioxid tartalom, a föld kevesebb hőhöz jutott, de kevesebbet is vesztett. Ember, állat, növény nagyobbra nőtt, és hosszabb életű volt.
(Teremtés Könyve 1/6-8). Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson falat a vizek között. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte.”
Ez az állapot a vízözön után változott meg, amikor először mutatkozik meg a szivárvány az égen az isten és ember között megkötött szövetség jeleként.
Itt éltek az „Istenek”, és itt dolgozott az első ember. Az ember teremtése kétszer van leírva, az elsőnél: „Isten megteremtette az embert, saját képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”. A Talmud szerint az első ember androgén volt, Ádám és Éva egy test volt, két arccal, később választotta Isten szét őket. Erről szól Évának, az asszonynak a teremtése Ádám oldalbordájából.
ADAM KADMON
A zsidó hagyományokban, a kabbalában a mitikus ADAM KADMON az első ember neve, ő az „eredeti ember”, a „mennyei ember”, aki eredetileg kétnemű volt. Hasonló jelentése van a „hermafrodita” szónak is, a hermafrodita „hímnős”, hím és női nemi szervekkel rendelkezik.
HÁNY ÁLLATOT VITT NOÉ A BÁRKÁBA?”
A köztudatban minden fajta állatból egy párt vitt magával, de ez a történet is kétszer van leírva! (Teremtés Könyve 7/2-3) „Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt.” Ugyanez később még egyszer (7/15-16): „Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába. Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta.” Nem tudom, más nyelvekben hogyan van, de a magyarban könnyen összetéveszthető a ’két’ állat és a ’hét’ állat! (h>k)
NOÉ FIAI, a NEMZETEK, NÉPEK ŐSAPÁI: JÁFET, SZEM és KÁM
Mivel a vízözön történet sumer eredetű, olvashatjuk Gilgames történetében is a vízözönt szinte ugyanúgy leírva, csak több ezer évvel a Biblia előtt, az átvétel nyilvánvaló! Az eredeti történet nevei megváltoztak, a történetet kiegészítették, a bibliai történetek egy része erkölcsi tanítás, a szereplők nevei elgondolkoztatók! Két fiú, Szem és Kám neve a magyar nyelvben az utódra utal, valaki magja annak utódja! Szem a mag másik neve (búzaszem), és ugyanez Kám neve is, de fordítva! Kám neve fordítva mák, mak(k), vagyis mag! Noé utódai Szem, Kám és Jáfet a vízözönt követően az ismert népek ősapái, egyben a magjai is lettek! A harmadik fiú, Jáfet neve csak a mássalhangzóit figyelembe véve: JáFeT = J-F/V-T (f helyett v, az angol írás is megőrzött ilyen f/v váltást: the wife = a feleség, the wives = a feleségek), vagyis JóVeTő (mag). „Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.”. (Teremtés Könyve 10/32)
NOE nevében talán egy rövidítés van(?): Nemzetek Országok Eredete, míg fiai: JóVeTő, MaG és SzeM.
SZEMTŐL ÁBRÁMIG (Ábrahám) TARTÓ IDŐSZAK
A vízözön idején Noé 600 éves volt! Noé legidősebb fia, Szem két évvel később született, és utódainak Arpachsádtól Ábrahám születéséig eltelt idő a tíz nemzetség alatt 292 év az özönvíztől a Biblia szerint! Ha Ábrahámot az i.e. 2200 körüli időre tesszük, akkor a vízözön ideje a hozzáadott 292 évvel i.e. 2500 körülire jönne ki. Ez messze nem egyezik a tudomány mai állása szerinti i.e. 5600 körüli idővel! Vagyis a Bibliából hiányzik kb. 5600 mínusz 2500, vagyis 3100 év! (Teremtés könyve 11/10-27). Ha azt vesszük, hogy minden jelentéktelen ismeretlen senkiről is pontos pedigrét vezettek a Bibliában, ez a kimaradt 3100 év nem tűnt fel senkinek? Viszont, ha összeadjuk Szemtől Ábrahámig a tíz utódnak az életkorát, az 2996 év! Ez már nagyon pontosan megközelíti a kimaradt időt (3100 év), vagyis a tíz név átfogja a vízözöntől Ábrahámig eltelt időt! Sajnos a Bibliából kimaradt ez a rendkívül fontos időszak, nem írnak róla, pedig ez alatt az idő alatt történtek a nagy változások, népek emelkedtek ki, vagy süllyedtek el, örökre megváltozott a világ rendje. Úgy látszik, nemcsak sötét középkor, hanem sötét ókor is létezett!
SZODOMA ÉS GOMORA
Lót Ábrahám testvérének, Háránnak volt fia, és Szodomában lakott családjával. Az Úr úgy döntött, elpusztítja Szodomát és Gomorát lakósainak bűne miatt, de Isten angyalai Lótot és családját kimenekítik Szodomából, mielőtt Isten elpusztítja azt (19/15-16): ”Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: "Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntető ítélet téged is érjen”. Lót családjával egy közeli városba menekült, melynek neve Coár volt. „A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba. Akkor Isten kén-és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorára.” Coár nevét Koárnak kell ejteni, ezt a Spectrum tévében lejátszott régészeti filmből tudom, az izraeli régészek is így ejtették ki a nevét! Coár (Koár) előző ismert neve a Bibliában Bela volt, ez volt az eredeti neve, a katasztrófa elérte őt is, a tűzeső mellett nyilván kőeső, kőáradat is hullott, a romjain épült új filiszteus város neve lett Coár, vagyis Kőár, a többi városnak csak egy neve van! (A héber nyelvben nincs „ö” hang!)
Kutatók rátaláltak Babedra romjaira, feltételezik, hogy Babedra azonos volt Szodomával. Tőle nem messze megtalálták egy másik város, Numeria romjait, amely egyidős Babedrával, kb. száz évig volt lakott, úgy sejtik, ez volt a bibliai Gomora. A városok lakósai kánaániták voltak. A Biblia öt várost említ meg a Jordán völgyében: Szodoma, Gomora, Adma, Ceboim és Bela (Coár). Ezek a kánaáni városok Ábrahám idejében babiloni uralom alatt álltak, a kánaáni ragozó nyelv volt!
Egy másik hír szerint egy francia – izraeli - amerikai kutatócsoport a Holt-tenger mélyén találta meg Szodomát és Gomorát, a városokat nukleáris csapás semmisítette meg.
JÁKOB SZÜLETÉSE
Jákob Izsák fia volt, s amikor Izsák felesége, Rebeka terhes lett, az Úr azt mondta Rebekának:
„Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak.” Mikor eljött a szülés ideje, az ikrekből kijött az első, vöröses volt, Ézsaunak nevezték. „Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték.” Itt is egy megfordított névvel találkozunk! A második fiú az első sarkát, vagy inkább bokáj-át fogta! Jákob fordítva olvasva „bokáj”, vagyis boka!
Feltételezhető, hogy a fordítás kezdetén a meglévő neveket betű, ill. szótagcserével változtatták meg, később teljesen kicserélték! (Bela=Abel, Óriás=Uriás, de mondhatnám azt is, hogy a Hór vagy Hóreb néven szereplő hegy neve valamikor Madara volt!)
A BIBLIAI NÉGY FOLYÓ
„Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fő ágra szakad vala.” (Károli Gáspár fordítás).
Az elsőnek neve Pison, a másodiké Gihon, a harmadiké Hidekkel, a negyediké Eufrátesz. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az Eufrátesz név csak Nagy Sándornak a hódítása után lett a folyó görög neve (ezt nem írhatta sem Mózes, sem más olyan, aki Nagy Sándor előtt élt), ebből következtetni lehet arra, hogy a történetet ebben a formában mikor írhatták meg! Baráth Tibor ír könyvének ötödik részében arról, hogy Pison nevében a pis = víz, így neve egy ’h’ betűvel kiegészítve ’Pis-hon’ (Víz-hon), Gihon egy (lemaradt?) ’é’ betűvel az elején éGi-hon, Hidek a Tigris régi sumer eredetű neve (Idekel, vagy Idiglat).
KÁIN ÉS ÁBEL
Káin és Ábel története egy tipikus zsidó önigazoló történet, mely megfordítja őseik kánaáni bejövetelének történetét! Mint tudjuk, Kánaán letelepedett, városokban élő földműves őslakosságát támadták meg a beözönlő szemita pásztornépek. Ábel, a pásztor, és Káin a földműves, mindketten áldozatot mutattak be az Úrnak. (Teremtés Kónyve 4/3-6) „..történt, hogy Káin a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára. Káinra és áldozatára nem tekintett.” Vajon az Úrnak miért volt kedvesebb a leölt állat égő húsának szaga? A történetben a földműves Káin megöli a pásztor Ábelt, a valóságban azonban pont fordítva történt, a vad szemita pásztornép kiirtotta a békés földművelő őslakosságot. A történet ismert a sumeroknál is, Dumuzi és Enkimdu vetélkedése Innin kezéért címmel. A történetben a pásztorok istene, Dumuzi és a földművesek istene, Enkimdu vetélkedik nőtestvérük, Innin kezéért. A történet békés véget ér, akárcsak a másik sumer történet, Emes (nyár) és Enten (tél) történetében, itt sem végződik tragédiával a két „testvér” vetélkedése, vitája.
MÓZES ÉS SARRUKÍN SZÜLETÉSI TÖRTÉNETE
A bibliai személyek egy részének története nagy hasonlóságot mutat más, régebbi történetek szereplőivel. Ahogy Noé története is egyezik a Gilgamesből ismert babiloni Utnapistim történetével (a sumer változatban Ziusudra a neve), ő a vízözön túlélője, ő meséli el Gilgamesnek a vízözön történetét, úgy Mózes születésének története szintén egyezik az akkád Sarrukín legendájával. Sarrukín, a bibliai Sargon az Akkád Birodalom megalapítója, első uralkodója volt (kb. i.e. 2270-2215).
SARRUKÍN LEGENDÁJA
„Sarrukín vagyok, az erős király, Agade királya. Enitum az anyám; apám nem ismertem. Enitum, anyám fogant engem, megszült engem titokban, sásból való kosárba helyezett, szurokkal zárta le kosaram fedelét, a folyóba vetett engem, mely nem lepett el, elsodort engem a folyó, Akkihoz, a vízkimerítőhöz vitt. Akki, a vízkimerítő kiemelt, mikor vedrét alámerítette. Akki, a vízkimerítő, fiává fogadott, felnevelt engem.”
Ahogy Sarrukínt, úgy Mózest is sásból font kosárba helyezték, mikor megszületett, és a folyóba vettették. Ez a történeti egyezés is csak azt bizonyítja, hogy megkérdőjelezhetjük a Biblia hitelességét! Nem a Biblia az isteni kinyilatkoztatás és igazság első forrása, ők csak átvették a történeteket. A hitelességüket pedig a sok felesleges jelentéktelen névvel, azok családfájával próbálták bizonyítani! A Biblia Ábrahám történetéig bezárólag szinte mind más népek őstörténete!
MADARÚ MONDÁK
Ha feltételezzük, hogy volt egy „ősmagyar” változata a történeteknek, akkor annak címe is kellet, hogy legyen! Mi lehetne más, mint: MADARÚ MONDÁK! Mint mondtam, a fordítók mindent le vagy megfordítottak betűnként vagy szótagokként! A fordítás jelenthetett részleges vagy teljes visszafelé olvasást! Akkor olvassuk el fordítva, visszafelé, hogy MADARÚ MONDAK! Visszafelé olvasva: KADMON ÚR ADAM.
Már fentebb írtam róla, a kabbala vallásos írásaiban az Adam Kadmon kifejezés jelenti az első embert. Vajon véletlen ez az egyezés, vagy volt a kánaáni filiszteusoknak egy szájhagyomány útján terjedő ősi mondájuk? Az ősnépek egy része nem írt, a regéik apáról fiúra szálltak, az írás ehhez képest visszafejlődés, mert pont a történetek szakralitása, a misztérium veszik el az írás által!
Van a Talmudban egy rövid történet, amelyik egy része meglehetős hasonlóságot mutat Csodaszarvas legendánkhoz, de a szarvas és a filiszteusok is itt negatív szereplők! Sanhedrin 95.a.lap
„Jehuda rabbi mondja, hogy egy napon Dávid király vadászatra ment, és megjelent neki a sátán szarvas képében. Rálőtt egy nyilat, de nem találta el, és az így csalogatta őt a pelistiik (filiszteusok) országáig.”
UTÓIRAT
Senki sem lépheti át a saját árnyékát, én sem! Ez az írás kirándulás volt számomra a Biblia világába, alkalom arra, hogy leírjam véleményemet sok mindenről, és eljátsszak a Biblia neveivel, szavaival, történeteivel! A Példabeszédekben olvashatjuk: Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét”. (Sajnos, ez igaz, a magyarságnak nincs vagy elveszett az őstörténete, ezért keserű a gyümölcs, számkivetettek vagyunk saját szülőföldünkön). Nem annyira a bibliai történetek érdekeltek, mint inkább a „beszédes” bibliai nevek! Nyelvünkben a világ és a világosság szavak között az összefüggés talán a világ teremtésére utal! „És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság” Ezzel kezdődik a világ teremtése! Aki azt vetné a szememre, hogy írásomban sok a fantázia, annak azt mondanám, hogy ami most van a Bibliában leírva, az sem mind igaz! Vagy elhiszed, hogy a kígyó beszélt? Vagy azt, hogy szétnyílt a Vörös-tenger a menekülők előtt? Vagy azt, hogy hatszázezer fegyveres menekült ki Egyiptomból a családjával Mózes vezetésével, és 40 évig körbejártak a sivatagban, miközben ennek semmi régészeti nyoma nem maradt? Mi ettek, mit ittak 40 évig, és mi lett a közben meghaltakkal, hol vannak a csontjaik? Vagy elhiszed Dávid és Salamon történetét? Nincs róluk semmi régészeti bizonyíték, sehol sincs Salamon palotája és mesés kincsei! Dávid és Salamon történetét az ifjú Jósiás király számára írták, hogy példaképül szolgáljon uralkodásához. Uralkodása alatt „találták” meg Mózes „elveszett” törvényeit! Jeremiás próféta és apja, Hikiás volt a kitalálója Dávid és Salamon történetének! Talán az sem véletlen, hogy Magyarországot a középkori rabbinikus irodalomban Hágár országa elnevezéssel illették! Hágár országa – az új-héber elnevezés a középkorban terjedt el, az európai zsidók emlegették így a Duna mentén elterülő Magyarországot és az ott élő közösséget. Az elnevezés egy korabeli zsidó szokáshoz kötődik: a népek nevét, a hangzásbeli hasonlóság alapján, valamely ószövetségi személynévhez kapcsolták. Hungária így kapta a Hágár (Ábrahám gyermekének anyja) nevet. Hágár országa a középkorban egyre ismertebb lett a zsidóság körében, mivel az akkori magyar törvénykezésben, Európában egyedülálló vallási és etnikai tolerancia érvényesült.
Irodalom:
Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete
Ószövetségi Biblia (1996)
Károli Gáspár: Szent Biblia
Luzsénszky: A Talmud magyarul
Dr. Zakar: A Sumér Hitvilág és a Biblia
René Labat: Akkád Epigráfia