László - 2019. szept. 10. 10:59

Köszönet.

Nagy Miklós - 2019. szept. 25. 4:57

Tiszteletem!
Elgondolkoztató helyneveink:
Sabaria-Szombathely,Salföld,Szalafő,Salgótarján,Salköveskut....

Csordás Istvánné - 2019. szept. 30. 10:06

"ha nem tanulunk NIMRÓD NÉPÉNEK több, mint 4000 éves történetéből, mi is úgy járunk, minket is elpusztítanak!"
Ezzel az a baj, hogy az emberiség nem 4000 éves. Amit ma tudunk a történelmünkről, az csupán a vezető réteg történelme. Árpádék átvették a vezetést, amikor bejöttek, így a kor szokásának megfelelően a köznép átvette vezetőinek a múltját. De Árpádék nagyjából 200 ezren jöttek be egy milliós, másfél milliós őslakosságra, akiknek a múltjáról vajmi keveset tudunk. Viszont kicsi az esélye, hogy a mai lakosság több gént őrizne Árpádéktól, mint a többszörös létszámban lévő őslakosságtól.

Balogh Attila Mihályné - 2021. jún. 1. 10:14

„Kám fia Kus,....Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön. Nagy vadász volt az Úr előtt. Ennyit ír az Ószövetség Nimródról: nem gondolnám, hogy ez nagyon rosszindulatú lenne. A Talmud már egy másik kategória. Az a Tóra magyarázata!!!! A tórában az is szerepel, hogy óriások valának a Földön. Nos Nimród is óriás volt.
Tisztelt Csordás Istvánné!
""ha nem tanulunk NIMRÓD NÉPÉNEK több, mint 4000 éves történetéből, mi is úgy járunk, minket is elpusztítanak!"
Ezzel az a baj, hogy az emberiség nem 4000 éves. Amit ma tudunk a történelmünkről, az csupán a vezető réteg történelme. Árpádék átvették a vezetést, amikor bejöttek, így a kor szokásának megfelelően a köznép átvette vezetőinek a múltját. De Árpádék nagyjából 200 ezren jöttek be egy milliós, másfél milliós őslakosságra, akiknek a múltjáról vajmi keveset tudunk. Viszont kicsi az esélye, hogy a mai lakosság több gént őrizne Árpádéktól, mint a többszörös létszámban lévő őslakosságtól." - írja Ön.
Ugye nem haragszik, ha én nem értek egyet Önnel. Árpád és népének érkezését minden!!! második!!! ingressus-ként(bejövetel) emlegeti. Amikor Csaba királyfi Attila király halála után visszament a Tárim medencébe nagyapjához, akit bár öregen, de szellemileg friss állapotban talált. Ez nem jelenti azt, hogy Csabával az összes hun kivonult a Kárpát-medencéből. az Avaroknak nevezett nép rokon nép, Erdély területén is testvéri nép élt. Árpád népe rokonokot talált itt. Természetesen voltak mások is (Szalán futása...), akik itt letelepedtek.
Sajnos, amit az iskolákban, egészen az egyetemig erről a korról tanítanak hiányos, és van jó néhány komoly csúsztatás. Az oktatók azt mondják, hogy gestáink csak legendák, nem történelem-hűek... azonban ha más hasonló históriáról van szó, ami nem magyar, hanem egy másik népé, akkor az hiteles. Na hogy is van ez???? Nyelvünket még mindig a finnugorokhoz sorolják??? Nem durva ez is??? Egyet senki ne felejtsen el! Voltunk a Habsburgok elnyomása alatt, nem kevés ideig!!! Nekik a magyar útban volt/van!!!

Szanyó Bálint - 2022. jan. 30. 12:18

...
Nem véletlen nyelv
„decretum... Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak.” Pozsony (907)
Semmi sem véletlen, sőt nincsenek véletlenek, ellenben van egy Magyar ok, hogy mi Magyarok, még vagyunk. Ugyanis nem semmitől féltek és félnek ma is azok, akiket ennyire elborít a félelem, hogy a másik kiirtását rendeletben hirdetik ki. Van még néhány nép a földön kik ellen hasonló dolgokat fogalmaztak meg, na de ilyen nyíltan nem sok népre mondták ki a halálos ítéletet. Arról nem is beszélve, hogy eltelt 1100 év és még mindig a vesztünket akarják.
Nem olyan rég megcsonkítottak minket, most meg belülről közénk férkőzve bomlasztanak. Sajátunkként feltüntetve magukat arra buzdítanak, hogy „merjünk kicsik lenni”. Olyan kicsik, hogy már számolni se kelljen velünk egy nemzeteket forraló olvasztótégelyben.
Tartottak tőlünk és tartanak ma is kik szolgálatában állnak annak ki semmivé tenne minket. Mert nem test és vér ellen van élethalál harcunk, hanem hatalmasságok ellen, kiknek nincsen arcuk, de jól tudják, hogy amit elrejtett bennünk a Kezdet, az bármikor életre kelhet, és akkor nekik nem lesz maradásuk, ott hol a Magyarok megvetették lábuk, mert álmukban is látják a képet, hol a világosság űzi a sötétséget.
Atyámtól hallottam, és minden felmenőm is ősétől, hosszú téli esték tüzes, meghitt beszélgetéséből, hogy fejfedőként használt kucsmáik felfelé nyúló csúcsa, nyílhegyként felfelé mutat ama hosszú égi útra, mit minden embernek be kell egyszer járni, ha örök boldogságát várja viszont látni. Mert egyrészről égből valók volnánk azon lelki képen, ahogy atyáink is hitték atyáik hitében és megtalálták kulcsát az égi boldogságnak, mi életet lehelt jövendők sorsába. Lelkünk volna hát így maradandó részből, Jó Atyánk lelkének lelki erejéből, miből is formálta anya-gát anyánknak, Földanya testének s örök lött Fiának. Majd, hogy mint lett az embernek teste, férfi bordájából asszonyt formált este. Másrészről Ilyformán lett anyagi a testünk, miben képzelt világunk csapdájába estünk. Két-ős-ég kettősség uralja éltünk, kettős spirál szálában csavarodik létünk, ugyanígy lelkünknek őskettős létében, Tengri Isten lakozik ős-mi-nős égében. És mi nős a földön, ős mi nős az égben, Atyának s Lelkének örök kettősében, születik a Fiú Lélektől ihletett, Szentben fogantatva miként a menyben fent. Első a menny, s mi ott megtörtént történik a földön, mind ezt követeli maga is az ördög. Fellázadt a szentnek egyharmadában, mennyei szféráknak birodalmában, hol már a Fiú volt, öröktől fogva, majd az anyag lett másodrészt a honja, benne a Föld, mi embernek lakhelye, és körötte az anyag a bukottak színtere. Hová lett űzve minden mi lázadott, korlátok közé mi mindent átkozott, hogy ne fertőzzön a teremtésben tovább, ama szétdobáló hajnalcsillag okán. S ím nyög minden mi körülvette őt, ki követelte a szent szenvedőt, hogy legyen megpróbálva az anyagban, mert bukását sejtette az alanynak, Ki dicsőség legyen érte, véghez vitte, mint ígérte, a nagy tettet, és állítmányában kijelentette a keresztet. Így lett reménye a megtérőnek, a hazavágyónak, a benne reményt keresőnek, mert nem hagyhatta veszni azt, kit már szólított úgy, mint „fiam”, s magát sajátjaként látta benne Ő, mint szabad akarattal rendelkezőt. Ezért hát a tékozlót mindig hazavárja, újruhát készítve a kapuban állva, hogy fogadhassa a tévelygőt, ki az anyagban járt a nagy vadászmezőn.
De ki a vad, és ki az ász nyerő e magtévesztő vadászmezőn? Bár tudnád mily megtévesztő, tégedvesztő hely ez, Nimród utóda vagy és büszkén elhitetik veled, hogy a nagy vadásznak unokája szintén csak vadász lehet. Ezen a mezőn rád vadásznak, nyitott széles kapukkal téged várnak, láthatatlan anyagbazárt bukott angyalok és függőségeikbe kergető hamis emberpapok. Hogy is lehetne láthatatlan a vad, hiszen a vadászmezőn a vadász az, ki rejtve van. És ki keres rejtekében halált hozó lövedéket ő lesz az ki ölni kész, menekülne embervadja anyagtestét hátra hagyva, mivel az csak földi még. Ki menthet meg ember téged, ha itt vadász embert öl, felismered ellenséged, madarászt, mint tőrt vetőd? Két magvető kint a földön, hinti szórja a magot, akkor tudod mely volt ördög, majd, ha termést láthatod. Magot vetnek mind a ketten, emberszívnek jó földbe, Jézus csöndben szeretettel, az ördög meg tömködve. Csak az egyik magvetőd lesz, ura mindkét világnak, látható és láthatatlan, mindkettőnek királya.

Mert midőn eleink megismerték Istent, és ígéretét vették, hogy születik egy kisded, kiben megváltást nyert szenvedő világunk, így maguk is keresték e megígért királyuk. Nagy puszták tengerén tengerszín kék egén Tengri-ként tisztelték mindenség Istenét. Mágusok jártak ott, napkeleti bölcsek, hol az ég leszállt majd a pásztorok jöttek. És született e gyermek nem is indulatból, formáltaték teste szabad akaratból, és mint ismeretes a teljesség volt lelke, teljes Istent ölt meg a teremtmény benne, mert képtelen volt uralni belső emberét, lázadó ego-ját fejlődő elméjét, és hatalmat vett lelkén az anyag szelleme, démoni trükkjével lázadva ellene. Magában az ember képtelen meglátni, mi végre van minden, értelmét találni, ezért kell az égre felfelé figyelni és mit adnak fentről mindent elvenni.
Egyszersmind száz az embernek annyi, ki nem tud lélekkel testet uralni. Elbukva az ember újra és újra, szabadulna lelke, de nincs annak útja, ezért készíté hát a Jó Isten az utat, hogy találjon is az, ki keres itt és kutat.
Így Jézus lett az Út hát, Ki felment az Atyához, helyet készíteni, vőlegényt formálni. Ő már elvégezte mit tehetett értünk, szabad akaratból nekünk kell megtérnünk. Menyasszonyát várja az őt keresőkben, örök párját látja az igaz megtérőkben. Szerelme végtelen, kész Ő adni mindent, csak még dönteni kell mindenkinek itt lent.
Bordát s szívet érint minden társnak léte, miként Ádámnak lett Éva felesége, úgy adta a Fiú, szívét átszúrva, bordáját érintve lelkében vajúdva. Így van vőlegénynek menny asszonyban párja, kettős(s)égben tartva, Ég és Föld egy-mása. Mert miképp a mennyben fent a lélek őrködik, úgy őrködik Anya Fián lent a Földön is.
Atyáink ismerték az ősök nagy titkát, miféle SZER etet egy nemzetet a pusztán. Mert szerfelett sokszoroz ki szeretve ad, Istenben s hazában nagy hite van. Ki tanítja nemzetét gyermekét hitére, tudást sokszoroz a világ végére. Pusztákat átölel és megtölt nemzete, múltját veszni nem hagyja szerető gyermeke. Életet szólhat egy nemzetnek testébe, életfáját növeszti a mennyei kék égbe.
Tudták ezt atyáink s vannak kik még tudják, elpusztul egy nemzet, ha nem gondozza múltját. Tudja ezt a sötétség is, ki oltja a lámpát, ne találja múlt se jövő, Semmi se a párját. Ezért kell, hogy résen légy hát lelkedben nemzetem,
édesanyád nyelve nélkül elvesztél gyermekem.
Királyságod egekre néz, minden Isten felé halad, kiváltságos nyelvet beszélsz érezd megtisztelve magad. Koronád és égi párja, hogy ha hű vagy ott ragyog, Koronáddal Megváltód vár, ősök és az angyalok. Örök élet életfádnak csúcsát látni sem lehet, olyan magas fent a mennyben, mint a legnagyobb hegyek. Nemzetednek életfája oly magasra felszalad, áttörve a boltozatot meg sem áll az ég alatt. Uralma majd örökké tart honnan minden jó fakad, Igemagok a világnak és mit egy Igaz Mag ad.
Szárba szökött kalászában ezer-szeres mag terem, súlya alatt meghajolhatsz felemel majd Istened. Fényes napod ragyogtatja égi eső öntöz majd, gyermekedben megerősödsz nem talál meg semmi baj. Atyáink is míg így éltek tudták mi a közösség, testvér egymást segítette, nem volt vitás örökség.
Felemelték egymást kik időnként elbuktak, eltanultak mindent mit Atyáiktól tudtak. Életfáját látták az öreg életnek, Mennyei szférákban végtelen méretben. Nagy az eleinknek ősi bölcsessége, nyelvünkben megőrzött rejtett képessége. Összejártak telente egymástól tanultak, meséltek regéltek őrizték a múltat. Morzsolták a tengerit csutkát is halomra, gondjuk volt élőre állatra baromra. Gyermekeik lelkét vigyázva őrizték, eleiknek voltát utódaik élték. Volt még, hogy magam is csutával játszottam, oly nagy rakásban, hogy ki sem látszottam.
Gyermekként kuncogtunk a kemence oldalban, csutából állatot tereltünk ólakba. Létre hoztunk létrát abból is többfélét, Jákób lajtorjáját, álmaink kötését, álmodtunk is bőven az öregek meséltek, öregjeik álmát s amit ők megéltek. Volt egy idős bácsi igencsak bölcs ember, lassan beszélgetős felejtős december. Sokat mesélgetett, hogyan is volt régen, meg a csillagokról, hogy mennek az égen. Így kerültek elő oly ősi tudások, mit magában kutatva fáradtan kiásott.
Gyermek volt még ő is ősei körében, mikor történetét hallotta zömében, annak a táltosnak, ki ősei gondolatát e világra áthozva, megépítette jurtáját minek közepén két istenfa állott, majd látomásban e kettőt összetartó lépcsőket látott, miről váltig állította, hogy a kétoszlopos létra kétlábán állva, gyermekekként fokaiban lajtorjává válva olyan, mint a szeretet mi összetart mindent, nemzetet hazát családot és Istent. Rajta közlekednek angyalok és álmok, egyesülnek benne ősminős világok. Fokokként rajta felfelé tart minden, semmi emberlétből, valami, mint Isten. Ősminős kettősség, összefonva szőve, egyben lett egész-ség, fonódva kötődve. Kétségközt vajúdik mindaddig mindkettő, míg nem lesz egyikük végtelen szerető. Valaminek lenni áldozatot jelent, jelenidőt teremt Valaki, ha szeret. Feláldozza magát mert nem szeret félni, szeretet magjában szeretne remélni. Remélni, hogy Semmi befogad egy sejtést, mitől jelenében két fél már egy egység. Sejtésből sejt-elem, sejtelem két-ség, kétségek közt félve, fél-elem féltés. Féltékenység szülte SZER-elem-féltés, Valamiben gerjeszt kijelentés kérést, Semmit kérdezgetve, szer-elmét vallja, áldozatra készen magát kiadja, Semmi felismerve üressége voltát, kijelent négy sejtést s Igemaggá formál. Valami szer-etet Semmivel egy képet, formál egész-ségbe a kettőt egységbe. Négyet szül e kettő s egy lett eredendő, tudatnak formája benne keresendő. Semmi lélekbélként tart mindent középen, három igemagot igazakká téve. Három marad kívül s középen az egy, köldökébe többé semmi be nem megy. Három magát fonja az egynek körébe, összetartva mindent tudatnak rejtélye.
Őseink tudták s még tudják kevesek ma is, hogy a SZER mely mindent áthat és éltet,
beleélve nyelvébe hordozza e nemzetet és népet.
Ezért minden nyelvélő MAGyarba rejté SZER-ét
a MAG-os-ságos, MAG-jában élő SZERETET-ét.
Hogy Puszta SZER-éből adjon, ki ÉL s ETET,
s e SZER-elmé-ből fakasszon új ÉLETET.
Szer-ével szoroz kenyeret, halat s mi Él-Elem,
hogy SZER-ével győzzön le mindent mi fél-Elem.
Ugyanis, kinek Semmi létében él a fél-Elem,
egész-séges önmagában Semmi-kép sem lehet.
Csak kinek képe van róla milyen az egység,
annak lehet párban teljes az egész-ség.
Ki kiírtaná társát létezése okát,
Fél-Elméből pusztít a féltékenység okán.
Kétség közt vergődik Semmi élete,
Hiányzik SZER-éből Valami képlete.
Semmi az ki fél, és pusztít, mint hat-alom,
Nem lehet az igaz, hol semmi irgalom.
Igaz csak az lehet kinek igazsága,
Életnek forrása Kezdettől hallásra.
Végtelen folyama Kezdettől szeretet,
Éltető jeléből épülhet szer-elem.
SemMi és ValaMi kettő így SZER lehet,
Mi túlél és legyőz mindent mi fél Elem.
Én Vagyok az Alfa benned az Omega,
Kezdetnek és végnek végtelen fonala.
Titkokat szólok szívről anyanyelvről,
Mag-ok népét rejtő titkos eredetről.
Titkokat beszélek, de csak az értheti,
ki nyelvében, létében önmagát megleli.
Atyáink élete benne él e nyelvben,
Vérükkel szerződött egészségbe rejtve.
Az egység bontó kétség feszültséget gerjeszt,
„Vagyok, aki vagyok”-ban megfeszített testet.
Ki adá MAG-át, hogy jó földbe hullhasson,
új élet magjából magtárat fakasszon.
Felajánlá magát Ő Semmi párjának,
hogy békessége legyen a félő entitásnak.
Megbékéljen benne minden, ami feszült,
mi szentnek vérébe s szenvedésbe került.
Életpárja legyen Ő Semmiség létének,
Képet adjon annak kit teremt Ő képére.
Kijelentse végül Semmi is a Magot,
dicsőségét adja ahhoz, amit kapott.
Kijelentést nyerjen az élet frigyéhez,
Igemagját adja az igaz beszédnek.
Eleink ismerték az adott szó erejét,
honnan jöttek hozták a Mag-ok kenyerét.
Ősatyák emlékét beszőtték a nyelvbe,
Pártus birodalmi bölcsességbe rejtve.
Szkíták poliszából királyként kinőttek,
Kik Nimród hegyénél időnként időztek.
Ott voltak őseink hol született az élet,
hol Semmibe kiáltott Ige is testé lett.
A Szent helynél, melyhez bizony közünk volt, van és lesz, mert közösséggé még mindig „Vagyok, aki vagyok” tesz.
Egy Titkos VagyOk, ki tán egészen más, mint gondolnánk, ki népeket gyúrt eggyé, hogy legyenek nemzetté s álammá.
Közösséggé, melyben érvényesülhet, szent áldása szeretet szerének, hogy világítsuk tervét szerte a világba, világosság legyünk a sötétség honában.
Világítsuk bele népek tudatába, tudatalattijuk legmélyebb zugába, minden ember lélek örök éltet kapott, hogy benne szülessen meg maga, aki „Vagyok”. Megszülessen benne magomból mit adok, szabad akarattal „Vagyok, aki vagyok”.

”Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok.” (Mózes II. könyve 3,14)
Mert nem azok a kiválasztottak, akin testi jelek formájában, saját kezük által külsőképpen van a kiválasztás jele, hanem a szívnek szellemben való kiválasztása az igazi kiválasztottság, melynek körülmetélése nem emberektől van, hanem azáltal, ki a szíveket vizsgálja. Miképpen az írások sem annak az Izraelnek szólnak csupán, kik magukat már csak puszta külsőségek alapján is hivatottnak és méltónak gondolják az ígéretek öröklésére, hanem annak a szív szerinti Izraelnek, kiket szellemben választott ki, hogy rajtuk megmutassa éltető szerének (szeretetének) erejét, és akik hittel és hitelesen képesek hordozni ezt az erőt, mint Szent Szellemébe oltott örök élet egyedül éltető forrását.
A kiválasztott az mire választatott ki, hogy fölébb helyezze magát, uralkodjon a többi felett? Nem. Hanem hogy szolgálja az Alkotó üzenetét a többiek felé.
És az írások vajon azért írattak, hogy ki uralkodni akar a többiek felett annak uralkodása igazolva legyen általa? Közel sem hiszem.
Hanem inkább, hogy ki uralkodik, tudja, hogy ő földi helytartója pusztán az Alkotói hatalomnak, kinek szeretetből fakadó akaratát, híven tükröznie kell minden döntésének, hogy ígéreteinek áldásait örökölhesse.
Királyi Szkíták, Atilla örökösei, Hunok, Magyarok! Ti sem vagytok mind makulátlanok. De miért, hogy miközben mi minden kornak adtunk magunkból, addig kik körülvettek bennünket majd közénk férkőztek, tőlünk mindent akartak és akarnak ma is, hogy mi semmivé legyünk?
Nyelvünk csak egy nyelv a sok között, de minden más nyelvnél logikusan-kifejezőbb a világ dolgainak leírásához. Ahová megérkezett ott mindig idegen lett a többi közé beékelődve, olyan, mint Jézus a népe között. Az övéi közül való volt, de nem ismerték fel az övéi, mert a forrás mi benne rejlett, annyival tisztább volt, hogy saját forrásaikról nem tudták már letagadni, hogy azokat öncélú kívánságaikkal beszennyezték. Ez hatalomféltésükben féltékenyé tette őket, ezért el akarták pusztítani, de ő szellemében felülemelkedett rajtuk, egészen a kereszt magasságáig, hogy onnan mutassa meg az egyetlen és tiszta Forrást, melyben mindennél hatalmasabb erő rejlik.
A területi sötét szellemvilág fél a tiszta leleplező beszédtől és ez ma is így van. Mivel őseink immár évezredek óta szellemi síkon is harcoltak nyelvünkben ezen sötét világ fejedelmei ellen, ily módon mi a tőlük vett szellemvilági jelkészlettel sebészi pontossággal tudjuk kifejezni gondolatainkat és tudunk harcolni ellenük, ezért nyelvünket szeretnék és vele együtt bennünket is eltenni az útból.
Ezért van az is, hogy abban a népben melyben megmutatkozik az Alkotó üzenete a megalkotott felé, nem kell sok idő és megjelenik a másik oldal is, mely mindannak mi megjelent megsemmisítésére törekszik, hogy ahol „Vagyok” kiteljesedett, ott egy Sémi „Semmi” forduljon vele szembe, aki a fizikai vagy szellemi sivatagi semmiből előjőve semmivé próbálja tenni azt is, ahol „Vagyok” megjelent.

Nem tudom van-e még nyelv a földön, mely a nyelvbe rejtett logikai információkat úgy vissza tudná adni, mint a Magyar. S hogy tudósaink, világviszonylatban, átlagon felüli sikerei is ennek köszönhetőek-e, vagy az évezredeken keresztül a mágusok, táltosok és a láthatatlan világgal kommunikáló vezetőink általi szellemvilágból táplálkozó nyelvi jelkészletünknek, azt nem tudom. De ezen azért érdemes elgondolkodni, mert lehet, hogy mindkettő együttes hatása az, mit számos nyelvünkkel foglalkozó költő, író, fordító és nyelvész is észrevett és megállapított már, hogy nyelvünkbe rejtett információk, titkok vannak, sokezer éve eltűnt kultúrák ősi tudásából. Talán könyvtárnyi könyvet lehetne összeállítani már csak azokból az elismerő nyilatkozatokból is, melyeket az elmúlt évszázadok külföldi és hazai tudósai tettek a Magyar nyelv méltatásával kapcsolatban arról, hogy mit köszönhetnek nyelvünknek és milyen rejtett értékeket, tudást ismertek fel abban.
Nem fogalmazták meg így, de én úgy látom, hogy nyelvünkön keresztül évezredek át és megélt ősi szellemi tudásának tanító lenyomata, kódolt logikai bölcsessége beszél hozzánk, mai választékossággal, elődeink szellemének erejével. De úgy is mondhatnám, hogy Alkotónk szellemével vagy időnként annak vélt szellemekkel való meghitt, bensőséges kapcsolataikat és harcaikat beleélték a nyelvünkbe őseink és ezáltal közösségé lettek, hol a közös ős és ég összetartó ereje egy sokkal valóságalapúbb világlátással rendelkező nyelvfejlődést eredményezett.
Többek közt ezért is nyelvünk lett az a Magyar OK, ami miatt, mi Magyarok, Isten kegyelméből még ma is létezünk. Nyelvünk egy programleíró nyelv, talán Énók (Chanoch, (lett belőle kanóc, gyújtózsinór)) felvigyázóinak nyelvéből, forrásnyelv volt ősidők óta az emberi világ számára, amit egykoron valahol valamely világban a Tökéletes Alkotói Intelligencia a megalkotottnak készségeként adott, hogy bár korról-korra igazodva, de alaplogikájában, általa megértse az élet üzenetét. Azonban mindig volt kinek érdekében állt, hogy ez a tudás elvesszen, ezért az idők folyamán próbálta feloldani a sötétség olvasztótégelyében, míg nem a végleges megsemmisítést is kimondva, többször is megpróbálta eltűntetni, hogy soha többé senkinek eszébe se jusson e nyelv által a programot fejtegetni. Meg is történt volna számos esetben, hogy végleg eltűnik nemzetünk, nyelvével együtt a történelemből, de mivel Alkotónknak egészen más véleménye van a benne reményt találó maradékról, ezért e nép életfonalát még a mai napig is élteti szövétneke.
Nem úgy, mint más, a modern világba beékelődő ősi szellemvilágból táplálkozó népeket, kik eltűnőben vannak, de kiknek nyelvkészlete veszélyeztethette volna a modern világ elhitetett, félretanított szellemvilági látásának kialakulását, terjedését. Lásd például az indián kultúrát, kik Amerikába talán hasonló szerepet tölthettek volna be, mint mi itt Európában, ha nemzetként megmaradhattak volna és felveszik a kereszténységet.
De az sem a véletlen műve, hogy egy olyan nyelven kell fogalmazni a mai természettudományi kommunikációt és olyan nyelvnek kell terjednie a világban invazív módon, mely talán a legfiatalabb és melynek nyelvkészlete már csak kivonata eme ősi szellemi nyelveknek.

A nagy Babilon parázna szelleme, mely csak „egy” a sötét hatalom csatlósai közül, ám megfertőzte és beprogramozta magát a hazatérő zsidóság vallási kultuszába, kihasználva a Zsidók Isten általi kiválasztottságából fakadó büszkeségét, beültetve saját és a sötétség világuralmi törekvéseit is a farizeusok szívébe. Amely farizeusokról maga Jézus mondja: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok” Jn 8,44
Vajon mi zajlódhatott le a Babilonba hurcolt, Isteni kiválasztottság tudatában élő, magát felsőbbrendűnek tartó Zsidó értelmiség fejében és szívében mikor egy általuk vélt semmire való barbár nép semmisítette meg mindenüket ami nekik szent és fontos volt. Történelmi távlatokban akkor még nem is lehetett olyan távoli a Mózes vezetésével megtapasztalt Egyiptomi szabadulás emléke, ami óriási büszkeségre tanította őket Isten csodáinak és ígéreteinek oltalma alatt. Ha Egyiptomot túlélték akkor Babilont is túlélik, gondolták. Azonban a nagy Babilonban tapasztalt kísértések mások voltak, mint Egyiptomban, itt valami másfajta idegen tűz égett, ami óriási erővel égette a Zsidó közösségek Istenükhöz és egymáshoz kötődő szálait. Nem beszélve arról, hogy szembesülniük kellett az akkor még virágzó Babiloni kultúrának könyvtáraiban megtalálható óriási mennyiségű ősi irat tartalmával, ami ráébresztette őket arra, hogy egy nép jövője a múltjának dokumentálásában van alapozva és hogy milyen szegényes is az ő múltjukat őrző dokumentum a Babiloni könyvtárakhoz képest. Ezért, hogy fel ne olvadjon a fogságban élő zsidóság a Babiloni olvasztókemencékben, az értelmiségnek ki kellett találnia a túlélés stratégiáját. Azonban Babilon szelleme a nagy parázna, az élvezetek démon fejedelme is kiépítette saját stratégiáját beleírva magát ezen írástudó kiváltságos réteg egyes vezetőinek intelligenciájába, kik magukkal vitték a fogságokból hazatérve e parázna szellemet, egyben elindítva világhódító útjára is e démont. A Babiloni fogság és a közvetlen utána való korokból származik a zsidóság múltját összefoglaló irataik túlnyomó többsége. Ez következhet abból is, hogy a hódítók elpusztították és pótolni kellett a régi iratokat és következhet abból is, hogy felébredtek a történelmük dokumentált voltának hiányosságaira.
Így minden valószínűség szerint a talmudista zsidóságnak kell lennie valahol a Babiloni fogság körüli írásos emlékei között egy írásnak, amit alapul használtak és melyre valószínűnek tartom a talmudista farizeizmus fogalmazott meg később más újabb hosszabbtávra mutató elveket arra vonatkozóan, hogy a talmudista zsidóságot hogyan kell kiemelni a népek tengeréből a népek fölé az évszázadok és évezredek folyamán úgy, hogy összetartásuk és népek feletti vezető szerepük érvényre jusson. Ha jól megvizsgáljuk a zsidóság történetét évezredek fényében, akkor azt láthatjuk, hogy Ábrahámtól Jézus után 70 -ig, Jeruzsálem lerombolásáig és a zsidóság Izraelből való szétszórásáig, arányosan majdnem annyi idő telt el, mint napjainkig. Egy kiválasztott ember és annak kiválasztott népébe beleszövi szálait egy másik kiválasztás, ami, mint kakukktojás nevelkedik a zsidóság fészkében az összetartás elvén, de nem Istenre bízva a dolgok menetét, hanem elkészítik és lefektetik saját felemelkedésük jól megtervezett lépéseit valahogy így:
„Ahova letelepszünk ott kiírtjuk és feloldjuk annak a népnek történelmét, identitását, erkölcsét és ha lehet nyelvét, mely célok végrehajtásához minden eszköz megengedett. Ha így megfosztattak és szabadokká váltak ezektől a függőségeiktől, akkor megkezdődhet a szétszóratásuk, (amint azt velünk tették), egy homogén világpolgári modernkori rabszolgatársadalomba. Ők szétesnek mi pedig kovácsolódjunk.”
Jézus után 70-ig, volt a csapatépítő tréning és utána kezdődött az irányított előre begyakorolt műveleti végrehajtás. Na jó, eléggé leegyszerűsítettem és lesarkítottam a dolgot, de azért érdekes ebben a kontextusban látni ezt az egészet és igazából ebben a történetben a „szív szerint való Izrael” az áldozat, akiket csak felhasznál ez a kakukktojásból ördöggé növekedett rákos daganat, amely lerakta újabb kakukktojásait már minden nemzetbe, hol szintén kikelve már végzik dolgukat. (De innen is üzeni a lélek, hogy már nem tart sokáig, mert jön a mindent leleplező terápia.)
Persze olyan országokba nehéz beépülni, ahol testalkati felépítés vagy bőrszín miatt rögtön szembe tűnne, hogy itt valami nincs rendjén. Nem is nagyon látunk néger, kinai, japán, india kakukktojásokat. Ők majd akkor lesznek célpontok, ha az europid típus már az uralmuk alatt lesz.

Más kontinenseken más szellemiségek uralják a népek szellemi világlátását ezért azok nyelvében fellelhető nyelvi elemek által kutatható szellemi tanítások nem veszélyeztetik annak a földrésznek uralkodó túlvilági szellemiségeit, mert mind egy urat szolgálnak bár különbözőek prófétáik. Lásd India, Kína, Japán, az Arab kontinens. Mind kivonják magukat Jézus váltsága alól és tanításaikkal a szellemi világ törvényei alá helyezik híveiket. Mint tudjuk a törvény sokkal szigorúbb és logikai úton ítél és vádlója nem más, mint e világ „kezdettől fogva embergyilkos” fejedelme. De, akik Jézust követik, és elfogadják váltságlevelét, amit a kereszten hagyott, nekik lesz megváltójuk és kegyelem, nem mennek a bíróságra a vádló színe elé mert a büntetés ki lett fizetve. Tévesen gondolja sok ember, hogy Isten némelyeket kirekeszt a mennyből a bűn miatt. Istennek a mennyben történt lázadás óta nem kell tennie semmit annak érdekében, hogy a bűn távol maradjon tőle, ugyanis a bűn magához vonzza a bűnt, ami kivettetett a menyből és az anyagba száműzte saját magát. És mindenki az anyagba fog ragadni, aki nem tud megszabadulni annak vonzásától. Mert a világosság űzi a sötétséget és a sötét meg nem maradhat a világosságban. Akiben pedig sötétség találtaték saját maga fogja megtalálni helyét.
...

Klingsor - 2022. márc. 7. 11:15

Igen, ez mind szép,és elgondolkodtató.És sok minden támasztja alá a cikkben írtakat(pl a magyar gyerekvers: "An-tan Tammus,surraka Tammus,surraka digi-taka.........." ) Egyetlen probléma hogy Magyarországon szerintem már alig van néhány ember aki az ösmagyaroktól származtathatja magát (én pl szász,és lengyel felmenőkkel rendelkezem....)