UTÁNUNK A VÍZÖZÖN
A VÍZÖZÖN ÉS ELŐZMÉNYE
Több régi írás szerint is valamikor az „istenek” az emberek között jártak, kapcsolatuk volt a közönséges emberekkel, gondoljunk csak a görög és római istenekre, mitológiára. Mózes első könyvében olvashatunk a vízözönről és annak előzményeiről:
„ Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és lányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mindazok közül, kiket megkedveltek vala. És mondta az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná ezért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És mondá az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről;” „De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.” (Mózes 1. 6/1-6/8-ig. Károli Gáspár fordítása)
A vízözön történetét mindenki ismeri, a túlélők Noé és három fia, Sém, Khám és Jáfet. Néhány név a három fiú utódaiból: Jáfet fiai közül Gómer, Magog és Madai, Khám fia Khús, kinek fia Nimród, és Sém fiai, Elám, Assur, Arpachsád, Lúd és Arám. Arpachsád utóda Héber, akinek utóda Ábrahám.
HENOK KÖNYVE
Ismeretes a qumráni kéziratokból (Holt-tengeri tekercsek) Hénok könyve, mely az eredeti arámi nyelven írt mű másolata, és ismert volt már etióp és görög fordításban. Hénokról ír a Biblia, az ő utóda Noé. Annyit tudunk róla: „ Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte” (Mózes1/5/24). Hénok könyvében égi utazásról ír, isteni lények (anunnakik) társaságában égi utazáson vesz részt, és a magasból tekint le a földre.
Hénok megírta a Virrasztók történetét, ami egy figyelemre méltó történet! A történet szerint kétszáz földre szállt égi lény szövetkezik és esküt tesz, hogy titokban földi nőket vesznek feleségül. Vezetőjük neve Semihaza, a legtöbb név nem sokat mond, mert gondolom, nem eredeti, hanem lefordított, a legtöbb 'él'-re (isten) végződik, talán Matar'él és Túri'él neve érdemel figyelmet. A húsz ismertetett név a tízes csoportok vezetőinek neve volt, és ezek kétszázan kezdtek lejárogatni a földi nőkhöz, és „bemocskolódtak velük”. Tanították a földi nőket boszorkányságra, mágiára, gyökérvágásra, és egyéb tudományokra. A földi nők pedig gyerekeket szültek nekik, akik pusztító óriások lettek, felfalták az emberek terméseit, majd az embereket kezdték pusztítani, végül egymást kezdték felfalni. Ennek következménye lett a vízözön. A „tisztátalanság” az égi lények és a földi nők kapcsolatából eredt, ami valószínűleg tiltott volt! A történet vége, hogy az Úr kiadja a parancsot, el kell pusztítani a Virrasztók fiait szemük láttára, ők pedig éljenek örök rabságban, kimondatott, hogy nem térhetnek vissza az égbe, nem szállhatnak fel mindörökre!
Ezt a történetet sokféleképpen lehet értelmezni, magyarázni, főleg, hogy nem tudni, mennyi a valóságalapja, így mindenkinek a fantáziájára van bízva. Egyáltalán nem biztos, hogy az óriások mind gonoszok voltak, ez már a Biblia ferdítése lehet. Mindenesetre a történet néhány része hasonló a Bibliában leírtakra.
Zecharia Sitchin (A 12. bolygó írója) szerint valamikor a földre idegen civilizáció űrlényei érkeztek (hatszázan?), akik talán létrehozták a mai embert mesterséges úton, hogy szolgálja őket és dolgozzon helyettük, egy űrlény DNS-ét juttatva egy földi főemlősbe (nőstény majomba?), talán ez a magyarázat a „hiányzó láncszemre”.
A sumer pantheonban találhatók azok az égből a földre került istenek és istennők, akiket anunnakiknak (a bibliai nefilimek) neveztek, akik eljöttek a földre a Nibiru bolygóról és itt létrehozták az emberi fajt. (Talán ma is itt élnek köztünk és irányítanak, manipulálnak minket, mivel nálunk sokkal hosszabb életűek!)
Egy sumer mitológiai eposz, az Enki és Ninmah (Komoróczy fordítása) tárgya az ember teremtése, amelyben a „kis istenek” lázadoztak, mert munkára kényszerültek:
„ Az istenek ételét, italát ki szerzi meg?
Mindegyikük dologra kényszerült:
a nagy istenek a munkát felügyelték,
a kis istenek a kosarakat cipelték.
Az istenek mind csatornát ástak,
Haraliban földet túrtak.
Az istenek föl-le sürögtek,
és hangosan siratták sorsukat.”
Enki isten elkészítette az ember mintáját agyagból, majd kijelölte, kik segítsenek anyjának, Nammunak az ember létrehozásában, hogy az ember dolgozzon az istenek helyett.
ENUMA ELIS, A KÁLDEAI TEREMTÉS-EPOSZ
A káldeai akkád nyelven írt Teremtés-eposz, az Enúma elis (Midőn fönn az ég nevetlen) szintén leírja az ember teremtését:
„ Hallván Marduk az istenek szavát,
nagy jeles művet teremteni vágyott.
Szóval mondja, fölfeleli Éának,
szíve szándékát ekként közli véle:
Vért kötök meg, csonttal csipkézem a húst;
íme, életre hívom Lullát! "Ember" legyen a neve!
Megteremtem Lullát, az embert!
Tiszte és kötelessége légyen az istenek szolgálata,
örömére az ég és alvilág urainak!”
Az értelmes ember megjelenése a földön meglepően gyorsan történt az előzményeket figyelembe véve. Miközben a huszadik században is a világ számos pontján kőkorszaki szinten élő embereket lehetett találni, például Ausztráliai őslakóit, az Amazonas környéki őserdők indiánjait, az afrikai busmanokat, vagy Pápua Új-Guinea kannibál őslakósait, a világ civilizált részén az ember a holdat ostromolta. Vajon melyik a természetes? Kitől kapták az emberek a nemesített vetőmagokat és háziállatokat? Kitől tanulták az agyag kiégetését, a fazekasságot, vagy a szövet készítését, szövését lenből, a fémek megmunkálását, az írást?
A Virrasztók története szerint égi lények segítették a földi embereket, tanították őket. De a kétszáz megtévedt égi lény bűne miatt menekülésre kényszerültek, hogy elkerülje családjuk a halált. Ha ez megtörtént, gondolom, sokat megöltek, néhánynak sikerült megmenekülnie, s valahol elbújni. De az Úr haragja elkísérte őket és utódaikat, jött a vízözön. Az nyilvánvaló, hogy a menekülők az égi lények (anunnakik és igigik) nyelvét beszélték, egy fejlett ragozó nyelvet. Mivel az Úr (az űrből jött csapat parancsnoka) el akarta pusztítani őket és utódaikat, ördögi tervet dolgozott ki, „megváltoztatta” az emberek nyelvét, hogy szétválassza őket. Létrehozta a szemita nyelvű népeket, akik elözönlötték a ragozó népeket. Ma már tudjuk, hogy a nyelv erősebben hat egy ember gondolkozására, viselkedésére, mint a genetikai kód, a nyelv manipuláló erejét láthatjuk a reklámoknál! Ki tudja, mi történt? Lehet, hogy „Matar'él” volt az egyik, aki megmenekült? Matar vagy Makar nevű istenről a régebbi írások, lexikonok még írtak, mára szinte sehol sem olvashatunk róla! A pre-hellén időkben Ciprus, Kréta, Rodosz, Szamosz, Kiosz, Kosz szigetek Makar isten szigetei voltak (a görög makar szó boldogot jelent), a szigetek lakói békében, boldogságban éltek Makar isten uralma alatt.
A Virrasztók történetével magyarázni a nyelvek szétválását természetesen nem lehet, nem „tudományos”, inkább a fantázia világába vezet, de elgondolkoztató!
Nimród és a vízözön népe
Emlékezzünk a Bibliára, mit írt Nimródról: „ Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén.” (Mózes I.10. 9. Károli Gáspár fordítása). Nimródról több nép hagyománya is megemlékezik, gyakran emlegetik óriásként, csillaga az Orion csillagkép, ő volt a föld első királya. Berossos, az ie.3. században élt babiloni pap is írt Nimródról: „ Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót a népével Seneár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost, és fölötte nagy tornyot készített a víztől való megmenekülésének 131. esztendejében, és uralkodott 56 évig, és a tornyot felépítette a hegyek magasságáig.” Kézai Simon, aki „A magyarok története” (Gesta Hungarorum) című történeti művében szintén ír a vízözönről és Nimródról, nem tudni, honnan vette információit, de nem a Bibliából! „ A vízözön után a kétszázegyedik évben, az óriás Ménrót, a Jáfet véréből származó Thana fia, okulva a múlt veszedelmén, egész rokonságával együtt egy torony építésébe kezdett, hogy ha esetleg a vízözön megismétlődnék, a toronyba menekülve elkerülhessék a bosszuló ítéletét. Azonban az isteni titkos akarat végzése, melynek az emberi értelem nem tud ellenállni, úgy megváltoztatta és összekavarta nyelvüket, hogy miután rokon rokonát nem volt képes megérteni, végül is szétszéledtek különböző vidékekre...Ménrót, az óriás, a nyelvek összezavarásának kezdete után Eviláth földjére költözött, mely vidéket ez idő tájt Perzsiának neveztek, s ott feleségétől, Enethtől két fia született, ti. Hunor és Magyar, akiktől a hunok, vagyis magyarok származtak.”
Az idézett írásokból megtudhatjuk, hogy az özönvíz a „ bosszuló” Isten büntetése volt, a túlélők vezetője, a föld első királya pedig Nimród, aki óriás volt! Nimród vezetésével tornyot építettek, mert féltek a „ bosszuló” Isten további büntetésétől, aki végül is összezavarta nyelvüket, a világ addigi egyetlen ősnyelvét! Vagyis Nimród még az Istentől kapott ősnyelvet beszélte, de ez az ősnyelv „szétesett” darabjaira. Nimród és népe, akik az özönvíz után egy fejlett civilizációt hoztak létre, a nyelvek összezavarása után szétszéledtek, egy részüknek el kellett menni vagy menekülni. Ez a szétszéledt nép magával vitte magas civilizációját, és ez a magasabb civilizáció jelent meg Egyiptomban és az Indus völgyében, később erre épült a görög és a római civilizáció is!
Európának nem volt saját ősi kialakult civilizációja, miként az indogermán népeknek sincs, az erőfölényükhöz harciasságuk, mások meghódítása, leigázása vezetett, ami a megváltoztatott nyelvük következménye, Európa ősi civilizációja a ragozó népek civilizációja volt, amit erővel elragadtak tőlük és kisajátították a „ ragadozó” népek! A Tudás népe rabszolga lett saját hazájában.